Szerednyei várrom
Az Ungvár–Munkács főútvonalról is jól láthatók Szerednye egykori várának romjai, melyek a település nyugat felé kanyarodó főutcájának kis leágazásán keresztül közelíthetők meg. A hagyomány és a legendárium szerint az erődítményt a templomos lovagrend építtette a XIII. században. A közelmúltban végzett régészeti feltárások azonban ezt nem támasztják alá. A leletek szerint a vár a XV–XVI. században épülhetett. 1380-ban a Szatmár megyei jánki pálos kolostor szerzetesei telepedtek le Szerednye környékén. Később a Pálócziak tulajdonába került, 1526-ban pedig a Dobó családra szállt. Valószínűleg ebben az időben épült a mai romos vár, azaz egyidejűleg a török pincével. Dobó István, az egri várvédő kapitány életének utolsó évében szerednyei birtokán élt visszavonultan, 1572-ben bekövetkezett haláláig. A XVII. században a vár a Rákócziaké lett, és a kibontakozó kuruc mozgalom fontos támaszává vált. 1711 után azonban az omladozó várat nem újították fel többé.
Az építmény a lakótoronyszerű erődítések klasszikus típusa. Falainak vastagsága 2,65 m. A fennmaradt falak magassága helyenként eléri a 12 métert. Vélhetően legalább háromszintes volt. A földszinten senki sem juthatott be a várba, bejárata a nyugati oldal második szintjén volt. A be- vagy kijutást fölvonható létra segítségével oldották meg. A várat kettős vizesárok vette körül. Egy legenda szerint egykor földalatti alagút kötötte össze az ungvári várral.
